Sokan azt képzelik, hogy az underground zenék milyen igénytelenek, durvák, semmi kellemes dolog nincs bennük, meg csak kemény énekük és dalszövegük van. Nos, a következőkben teljesen megcáfolom ezt a jócskán tarthatatlan állítást. (a bejegyzéshez nuskull volt irányadó, segítő, köszönöm)
***
A modern post rock/metal két prominens (és irdatlanul súlyos) képviselői, a Neurosis és az Isis tagjai (úgymint billentyűs vagy vizualizációs) + egyéb neves post rock zenekarok (Halifax Pier, Angel Hair, Pleasure Forever) tagjai összeálltak, zenélgettek, rögzítettek és végeredményül megkapjuk az eddigi post rock/metal színtér technikásabb, legfigyelemreméltóbb, legcsodálatosabb és leghangulatosabb bandáját, a Red Sparowes-t.
No de mégis miben különbözik annyira a Red Sparowes a ma már divattá vált tucat indie bandáktól (lassan az underground színtéren behányás lesz a post/indie bandákból)? Először is az, hogy nem túl sláger hosszúságú dalaik (van amelyik 10-11 perces) bővelkednek kísérletezési hajlamokban, ami nemcsak a gitárokra terjed ki, hanem a hangzástól kezdve a finom elektronikai dolgokig minden, legfőképp a melankolikus és számomra városi hangulat a lényeg. Jól olvastad: városi! Mivel ez a csapat amerikai és ott elég sok a város, amelyeknek sajátos utánozhatatlan hangulatuk van, azt a fajta városi-city folklórt próbálja lefesteni Neked.
Nekem már csak városi bandának marad meg a RS.
Az első demó kiadása után rögtön szerződést kaptak a Neurot Recordings-nál – ezt a Neurosis tagjai alapították tehetséges és avantgard hajlamú, művészi ambíciókkal operáló zenészeknek - és meg is jelentethették első hivatalos lemezüket, az At The Soundless Dawn-t. Már ezen az albumon megjelentek azok a jegyek, melyek a későbbi RS-hangzás jellegzetességei lesznek (csak majd később finomítják, egyéniséget kialakítva): hangzásában ez még a hagyományos post rock vonalat követi, a súlyosabb hangzás az elektronikával keveredve (és jócskán vannak benne noise dolgok), ambient lebegés és a gitárok esetenkénti space-es, üveges hangzása. Ja igen: instrumentális a zene, tehát nincs benne ének, de nem is kell ide.
7 szám van az albumon, én most hármat mutatok meg.
A dalok:
Az első az album nyitódala, és nyitásnak tökéletes, nagyjából be is mutatja, milyen a RS világa. Kicsit slide-ba hajló akusztikus gitárok, space-hangzás, erőteljes dob, melankolikus-utaztató-felemelő (de nem befordító! ez a zene pulzál, éltet, hihetetlen!) hangulat.. Az első nagy monumentális rész 2:53-tól kezdődik, teljesen felpörög a ritmus, majd 4:07-től új rész jön, amely már egészében kitárja az áradatot előttünk.
Ami pedig 6:23 után következik …
***
A második track erőteljesebben, fémesebben, keményebben szól az első hangoknál, majd ez is elcsendesedik, 2:39 után megnyugszik, hirtelen 3:50 után noise-jelleggel berobban, 5:00 után pedig újrakezdődnek a szám elején hallható harmóniák, végül e keretet megint csak nyugodt-ambient résszel zárják.
***
És a csoda: a harmadik számra pedig alig találok szavakat, mintha hajnalodna, kezdődne az élet a városban, megindul a tevékenység, 1:49 után a városi nyüzsgés intenzitását és a street érzésvilágát lepörgeti előtted.
***
A mai világban nehéz egyszerre olyat alkotni, ami egyedi, de mégsem távolodik el annyira ismeretlen területekre, hogy az már idegennek és embertelennek hasson, ne adj isten közben még ügyesen/technikásan is csinálni mindezt. Emberi érzéseket-hangulati pillanatokat megragadni és azt hangjegyekbe önteni, előadni - nehéz. A Red Sparowes mégis ilyen, képes ezt megadni. Ami engem a legjobban megkapott az a zene sodrása, szépsége és a lenyűgözően városias kisugárzás.
Intelligens, gondolkodtató zene - gondolkodó embereknek.
Gyönyörűséges színfolt a mai zenei palettán.
***
A modern post rock/metal két prominens (és irdatlanul súlyos) képviselői, a Neurosis és az Isis tagjai (úgymint billentyűs vagy vizualizációs) + egyéb neves post rock zenekarok (Halifax Pier, Angel Hair, Pleasure Forever) tagjai összeálltak, zenélgettek, rögzítettek és végeredményül megkapjuk az eddigi post rock/metal színtér technikásabb, legfigyelemreméltóbb, legcsodálatosabb és leghangulatosabb bandáját, a Red Sparowes-t.
No de mégis miben különbözik annyira a Red Sparowes a ma már divattá vált tucat indie bandáktól (lassan az underground színtéren behányás lesz a post/indie bandákból)? Először is az, hogy nem túl sláger hosszúságú dalaik (van amelyik 10-11 perces) bővelkednek kísérletezési hajlamokban, ami nemcsak a gitárokra terjed ki, hanem a hangzástól kezdve a finom elektronikai dolgokig minden, legfőképp a melankolikus és számomra városi hangulat a lényeg. Jól olvastad: városi! Mivel ez a csapat amerikai és ott elég sok a város, amelyeknek sajátos utánozhatatlan hangulatuk van, azt a fajta városi-city folklórt próbálja lefesteni Neked.
Nekem már csak városi bandának marad meg a RS.
Az első demó kiadása után rögtön szerződést kaptak a Neurot Recordings-nál – ezt a Neurosis tagjai alapították tehetséges és avantgard hajlamú, művészi ambíciókkal operáló zenészeknek - és meg is jelentethették első hivatalos lemezüket, az At The Soundless Dawn-t. Már ezen az albumon megjelentek azok a jegyek, melyek a későbbi RS-hangzás jellegzetességei lesznek (csak majd később finomítják, egyéniséget kialakítva): hangzásában ez még a hagyományos post rock vonalat követi, a súlyosabb hangzás az elektronikával keveredve (és jócskán vannak benne noise dolgok), ambient lebegés és a gitárok esetenkénti space-es, üveges hangzása. Ja igen: instrumentális a zene, tehát nincs benne ének, de nem is kell ide.
7 szám van az albumon, én most hármat mutatok meg.
A dalok:
Az első az album nyitódala, és nyitásnak tökéletes, nagyjából be is mutatja, milyen a RS világa. Kicsit slide-ba hajló akusztikus gitárok, space-hangzás, erőteljes dob, melankolikus-utaztató-felemelő (de nem befordító! ez a zene pulzál, éltet, hihetetlen!) hangulat.. Az első nagy monumentális rész 2:53-tól kezdődik, teljesen felpörög a ritmus, majd 4:07-től új rész jön, amely már egészében kitárja az áradatot előttünk.
Ami pedig 6:23 után következik …
***
A második track erőteljesebben, fémesebben, keményebben szól az első hangoknál, majd ez is elcsendesedik, 2:39 után megnyugszik, hirtelen 3:50 után noise-jelleggel berobban, 5:00 után pedig újrakezdődnek a szám elején hallható harmóniák, végül e keretet megint csak nyugodt-ambient résszel zárják.
***
És a csoda: a harmadik számra pedig alig találok szavakat, mintha hajnalodna, kezdődne az élet a városban, megindul a tevékenység, 1:49 után a városi nyüzsgés intenzitását és a street érzésvilágát lepörgeti előtted.
***
A mai világban nehéz egyszerre olyat alkotni, ami egyedi, de mégsem távolodik el annyira ismeretlen területekre, hogy az már idegennek és embertelennek hasson, ne adj isten közben még ügyesen/technikásan is csinálni mindezt. Emberi érzéseket-hangulati pillanatokat megragadni és azt hangjegyekbe önteni, előadni - nehéz. A Red Sparowes mégis ilyen, képes ezt megadni. Ami engem a legjobban megkapott az a zene sodrása, szépsége és a lenyűgözően városias kisugárzás.
Intelligens, gondolkodtató zene - gondolkodó embereknek.
Gyönyörűséges színfolt a mai zenei palettán.
