Megjegyzések a blogról

Nos, elindult a blogom.

Nem gondoltam volna, hogy fogok valaha is ilyennel foglalkozni. Pár éve hallottam ilyenről először, sznob baromságnak tartottam ezt. Aztán 1-2 éve, de főleg tavaly már erősen gondolkoztam a saját blogon. Mire fel ez a váltás? Én eléggé merengő, gondolkodó, agyaló, töprengő stb. vagyok, sok érzés, gondolatfoszlány megfogalmazódik bennem, és egyrészt ezeket már egy ideje szerettem volna rögzíteni, másrészt ezeket tök jó mások elé tárni, mások is gondolkozzanak el ezeken. Pl. ha kielemzem mit rontottam el mondjuk egy vizsgára készülés esetén, talán magára ismerhet néhány hallgató, és leírom mondjuk azt, hogy mit kellett volna másképp csinálni, talán még segíthetek is. A végén még Józsi Baráthoz hasonló problémafeltáró/- megoldó leszek. Hehe.

Szóval a blogot magamnak és másoknak is csinálom, írom. Magamnak, mert szükségem van arra, hogy ami felhalmozódik bennem, azt/azokat kiadjam. Másoknak pedig azért, mert talán érdekelhetik, mi zajlik bennem, mi történik velem, amiket vélek, gondolok, azok talán más embernek is érdekes, hasznos, tanulságos lehet.

Igyekszem a blogot igényesen szerkeszteni. Hosszú írásaim vannak, ezt meg kell szokni, legalább az esti programja meg lesz azoknak, akik rendszeresen fogják látogatni a blogot. Mondjuk az nagyon idegesít, ha valaki piszkál az üzeneteim, leveleim, írásaim hosszúsága miatt. Ne olvassa, ez ilyen egyszerű. Akinek ezek elolvasása nehézséget, meg időpocséklást jelent, azok meg számomra jelentenek felszínes, türelmetlen személyeket, akik nem figyelnek eléggé másokra. Elég személyes dolgokról lesz szó, baromi őszinte és nyílt típusú vagyok, szóval nem okoz gondot megnyílni mások előtt, amiket leírok, azokat nem szégyellem, hiszen csak emberek vagyunk, nehogy már elhallgassuk ezeket akárki előtt is. Felőlem az Egyetem rektora is olvashatja rendszeresen. Hátha segítenek neki írásaim a munkájában, hehe.

Viszont nem igazán csípem, ha feleslegesen kommentálnak, így egyelőre megjegyzést tenni a blogomon nem lehet, ezt a lehetőséget letiltattam. Zavar a felesleges belepofázás, okoskodás, no nem mintha a vélemények idegesítenek, csak inkább mondja el ezt valaki személyesen, telefonon, msn által stb. Azt nem tudom megígérni, hogy minden egyes nap fogok írni, lehet összejön, lehet csak kétnaponta, lehet csak hetente, de igyekszek rendszeresen írni, ha lesz időm, egy fél órám, vagy egy órám. Ennyi idő csak kell egy értelmes íráshoz.

A külsőségekről: alapszín a fekete. Számomra a fekete szín nem gyászos, hanem egyfelől komoly, méltóságteljes, intelligens, van súlya és így tovább. Szóval nem az a pink típusú vidámság, bár azzal a színnel és az ahhoz tartozó érzelmi sajátosságokkal semmi bajom. Ez a blog elég mélyre le fog ásni a lélekben, olyan dolgok jönnek majd elő megdöbbentő őszinteséggel, amihez megfelelő háttér szükséges. Lesznek persze vidám dolgok is, hiszen én alapvetően egy pörgős, nevetős, felszabadult srác vagyok, és nem egy befordulós (bár azért olykor engem is elkap a gépszíj). Szóval ha valaki fellátogat, nem kell zsilettpengét kikészítenie.
De két kulcsszó fog dominálni mégis: Értelem és Érzelem. És ezek többes száma.

Kezdet

A blog elnevezéséről és a képről.

Tehát "fragile salvation", azaz 'törékeny, gyenge' + 'megváltás, üdvözülés, üdvösség'. Konkrétan itt a "törékeny megváltás" magyar megfelelőre kell gondolni.
A blog címének kiválasztásában hatott rám egy régi ismerős zenekar, amelyet mostanság fedeztem fel újra, és most már nagyon szeretem őket, korábban csak úgymond volt számomra e csapat: Pain of Salvation. Fogok még róluk írni, mert KELL róluk írni. Egy svéd progresszív bandáról van szó, akik talán a legintelligensebb szövegekkel körülszőtt konceptalbumokat tárják a zenebarátok elé szokatlan, összetett, nehezen emészthető, komplex, de mégis megindító, magával ragadó, zseniális dallamokkal, dalokkal. Olyan témákat boncolgatnak, mint pl. a környezetszennyezés; a háború és a családok viszonya; a párkapcsolatok válsága, felépítése, működése; az egyén, a gyermek és a társadalom viszonya, utóbbi hatása az előbbire; a lét miértjei; és még más, nem hétköznapi témák.

Az együttes nevét (A megváltás fájdalma) Daniel Gildenlöw találta ki 1991-ben. Idézve őt, nézzük meg kettős koncepcióját a nevüket tekintve:

„Egy olyan nevet akartam, ami jelent valamit, egy olyan nevet, ami több mint hangzatos. Számomra a Pain of Salvation egyenlő az egyensúllyal, hogy van jó a rossz mellett. És szintén egy jó kifejezés a mindennapi életben, amikor valami nem úgy történik, ahogy szeretted volna; "hát, ez csak a megváltás fájdalma", hogy megmutasd ez csak egy kicsi akadály a célod elérése előtt.”

„A név lényege, hogy mindennek két oldala van, minden egyensúlyban van.”

„Képzeld el magad kimerülten egy sivatag közepén… ha lepihensz a fájdalmad elmúlik, viszont biztosan meghalsz. Ha elindulsz vízért, talán még jobban kimerít, de meg is mentheti az életedet.”

A blog címe is ezt az érzelmi kettőséget adja, bár más felfogásban: egy köztes, vagy felemás érzületet, állapotot. Amikor kiadom magamból ezeket az őszinte és nyílt írásokat, ezáltal felszabadulok, főleg ha mondjuk gondokról, bajokról van szó. De ez nem jelenthet abszolút felszabadulást, megváltást, mert csak kiírtam magamból ezeket, de nem oldódtak meg, leírom a gondokat mondjuk, még talán tanácsot, célt, megoldást is megirányzok, de ezeket végre is kell hajtani, meg kell élni. Amikor lezárom a bejegyzést, az még nem minden: ott van fent a blogon, van ténye, jelene, létezik. De ha nem úgy gondolkodom, viselkedem az életben, vagy nem úgy oldom meg mondjuk a gondjaimat, ahogy azt a blogon az írásaimban elképzelem, akkor minden, az egész dolog, szituáció ingatag: van megváltás, van jó érzés azzal, hogy leíratott sok fontos érzés, gondolat, de ugyanakkor ezek törékenyek, eltűnhetnek, az életben lehetséges, hogy nem így viselkedem, másnap nem is jutnak eszembe ezek. Leírom mondjuk azt, hogy milyen iszonyú a koldusok helyzete, és mondjuk másnap reggel a buszmegállóban odajön hozzám egy ilyen szerencsétlen sorsú, én meg (elfeledve elveimet, a pillanatnyi döbbenet miatt) azt mondom: sajnálom, Uram. Amiket leírok, bejegyzek, azoknak az életben is működniük kellene. Ellentmondás lehetséges a leírtak, a kiírtak és az élet között.

Ezért mondom azt, hogy a megváltás (= a blogon leírtak által történt megkönnyebbülés) törékeny, mert elképzelhető, hogy mondjuk például egy érzelmi, szerelmi szálról elgondolkodom, biztatom magam, megkönnyebbülök, de másnap reggel ugyanúgy érezhetem magam sz_rul, bizonytalanul, esendőnek, kétségbeesettnek. A blog csak egy eszköz arra, hogy felépítsem, rendezzem gondolataimat, érzéseimet, ami fantasztikus feloldozást jelent, de ez törékeny, mert ha nem találnak a leírtak maguknak utat a mindennapokban, a kapcsolatokban, az életben, a munkában, akkor ellentmondás, nehézség van. Végső soron pedig megkérdőjeleződik a leírtak igazsága, valódisága, talán hitele. Summa summarum: minek is van akkor? Ugye érthető. Na jól belemagyaráztam mindent.:)

Erre azt mondják néhányan, hogy szépen lenyúltam a PoS névmagyarázatát, de szerintem itt inkább hatásról van szó, és nem nyúlásról. A blogon csak bejegyzek, némi terápiának is tűnhet ez, pedig nincs szükségem dokira, rendben vagyok. :) Inkább a rendezés, rendszerezés ami a blog adta lehetőség. Elég gáz volna az, ha a blogon próbálnám kitalálni, mit kellene tennem, gondolnom, eljárnom, mondjuk az egyetemi, párkapcsolati dolgaimban, aztán másnap pedig elindulok, hajrá! majd lesz valahogy! A gondolataim, érzéseim és a való élet között van kapcsolat, ahogy azokat leírom, úgy is szoktam általában eljárni (tehát mindig van a kabátzsebemben 40-50 forint vagy valamennyi annak a koldusnak). Nem mondható el az, hogy el vagyok szigetelve a külvilágtól, hogy nehezen találom meg a hangot az emberekkel, nem tudok kapcsolatot teremteni senkivel sem. Hehe. Azért aki ismer, korántsem állíthatja, hogy nem tudok megnyikkanni, megnyílni ;)

A képen pedig egy fa látható, eső után, az égből pedig halvány sugarak szállnak reá. A fa az egyént jelentheti (mondjuk a blog íróját), a sötét háttér pedig akár a folyamatot, amely esetenként nehéz, küzdelmes, hiszen gondolatokat feltárni, rendezni, leírni maga is ilyen megpróbáltató lehet. És eső után a felhők mögül átszüremlő napsugarak is az esőáztatta fának ugyanolyan feloldozást, megkönnyebbülést jelenthetnek, olyan feloldózó, örömteli lehetnek, mint a léleknek, a szellemnek egy írás közzététele.

Ennyit gondoltam bevezetőnek. Elég korrekten sikerült. Reméljük a legjobbakat a továbbiakban.