(frissítve, kiegészítve, kicsit átszerkesztve 2010. július 1. csütörtök este)
Nos, valóban nem vagyok mostanság aktív a blogbejegyzések írásában. Elgondolkoztam azon, hogy ha valaki esetleg erre a blogra tévedne, vajon a szerkesztő személyiségéből mit szűrne le, milyen elképzelése lenne rólam? Mert e blog csak egy részét adja világomnak, kétségtelen, hogy viszonylag finom és komoly zenéket teszek be, bejegyzéseim hangulata se rúgja ki a ház oldalát, szóval kissé félrevezető lenne csakis e blog alapján megítélni. Az igazság az, hogy kialakult a blognak egy hangulata, értelmi-szellemi-érzelmi közege, és ezt nem igazán fogom megbontani. Végülis január végén azt az alcímet adtam neki "Az Értelem és Érzelem blogja".
Egyébként a politikától teljesen elfordultam. De írok róla, remélem utoljára, mert e blogra a politika és a közélet nem való. A most következő gondolatokkal nem kell egyetérteni, minden bizonnyal lesznek olyanok, akik a lentebb olvashatók miatt megorrolnak rám, de hát én sem mostanság jutottam el ezek vállalásához, elég kacskaringós volt idáig az út. Ez is olyan mint az idős folyó évtizedes-évszázados kanyargása: nagyjából megvan az irány, a sodrás is, viszont időnként módosul, változik, de a fő csapás adott.
Időnként már idegesítő az, ha valaki csak és kizárólag a történelmi múlttal és a nacionalizmussal foglalkozik (mintha az bármit is megoldana önmagában állva), és mondjuk a társadalommal valamint a gazdasággal pedig (egyáltalán) nem. Még nem írtam le politikai-társadalmi-nemzet felfogásomat, az ezekkel kapcsolatos elképzeléseimet. Majd egyszer ezt is leírom részletesen, csak ezt alaposan el kellene előtte rendezni, most pár dolgot elárulok. Nálam egészen alapvető fontosságúak: az erős progresszió, az újításra való állandó törekvés, a hibák állandó keresése és azok hatékonyabb megoldása. Ez a hagyományőrző-konzervatív felfogásommal talán szemben állna, de az csak a családi-iskolai-közösségi-nemzeti felfogást érinti, azt is intelligensen és felvilágosultan, figyelem-türelem-érzékenység a megváltoztatandót tekintve. Az egyéni teljesítmények és fellépések nálam mint mások előtti húzóerőként és mintapéldaként szerepelnek, melyeket feltétlenül az emberek és a közösség szolgálatába kell(ene) állítani. Jelen van a nagyon erős társadalomkritika, a szociális és eseti (pl. árvízhelyzeti) szolidaritás. Számomra az is zavaró, hogy sokan csak jobboldalban és baloldalban gondolkodnak, ami rendkívül rossz beidegződés, és ha ezt a baráti-családi körre is kivetítik egyesek, na az meg főleg gáz. A konzervatív oldal leginkább ott jelentkezik nálam (a hagyományok élőképességének tiszteletén), hogy az államvezetésben és általában a vezetésekben elitista vagyok, a legműveltebbek, a legfigyelemreméltóbb teljesítményűek kerüljenek előtérbe. De azon alul már a lehető legteljesebb demokratikus felfogás van, egalitarizmus. Nem diktatórikus, szűkkörű, kizáró, hanem megfontolt és felelősségteljes állami vezetői konzervativizmus. Egészen egyszerűen megfogalmazva (Széchenyi által): "Magyarország itt állna most hatalmasan és boldogan, ahelyett hogy hülyék kormányozzák!" Pista nem sz_rozott, megmondta, hehe. Teljesen logikus, hogy ott van egyértelmű fejlődés és egyensúly, biztonság és stabilitás, ahol a társadalom legkiválóbbjai és a leginkább hozzáértőek teljesítenek és vezetik az országot. Ha lenne kormányom, akkor bizonyára nem fordulna elő olyan, hogy mondjuk az egykoron szociálminiszterből külügyminiszter legyen... Azt azért megnézném, hogy a jelenlegi parlamentben az átlag IQ-szint mennyi, meg kinek milyen végzettsége van, értsd: parlamentben van-e a helye?
De ez csak politika. Mint írtam, teljesen elfordultam tőle, csömör, elég zsibbasztó is úgy foglalkozni vele, hogy mondjuk Te magad nem is tudod befolyásolni, szinte semmilyen eszközzel, hiszen egy sima, mezei választó vagy. Az elmúlt félévben két dolog még nagyon felerősödött nálam, egyik a minden (így a saját elképzelések és lépések) iránti kritikai érzék. Ez sokáig hiányzott nálam, pedig kell. A másik pedig a republikánus hagyomány, ugyanis én semmiképpen nem tudnék elfogadni egy királyt Magyarországon. Erős parlamentarizmus, demokrácia-központúság + a jog, az alkotmány mindenekfelett + a társadalmi-mentalitásbeli szemléletváltás mégpedig a közösség, a szolidaritás és az igényes, toleráns nemzetfelfogás felé. Ezek kellenek. 1.) Magyarországon nem monarchia kell (az uralkodóinkat én is tisztelem, feltétlenül, de) a XXI. században járunk, modern államra és közösségi koncepcióra van szükség, és 2.) nem mindenről tehetnek a külföldiek, a zsidók és a cigányok, és 3.) globalizmus és gazdasági liberalizáció nélkül Magyarország gazdaságilag még itt sem tartana, végül pedig 4.) a külpolitika, a diplomácia területén kell a határozottság, de nem a konfrontáció, a provokáció. Ezt/ezeket egyeseknek jó volna felfogniuk.
Tudtad egyébként, hogy eredetileg a kozmopolitizmus (ún. eredeti világpolgárság, tehát nemzetköziség, békés nemzetek közötti együttműködés) a demokrácia, a liberalizmus nem bűn? Ellenkezőjét csak a demagógok állítják és alaposan kiforgatják, hangoztatva, ezek nemzettől idegen dolgok. Ezt egy konzervatív, jobboldali gyökerekkel rendelkező írja. Ha liberális, balos, jobbos, konzi, radikális vagy, legyél csak nyugodtan az, ne zavarjon ebben semmi és senki se.
Csak az életed és az emberi kapcsolataid takaros házát éppenséggel ne az ideológia és a politika tégláiból építsd fel. Ha leszel egyszer olyan szerencsés, hogy amikor remegő kezeddel a gyűrűt felhúzhatod annak az Egynek az ujjára, vagy amikor rámosolyoghatsz majdani leendő gyermekedre, akkor se a fenti korlátoltság jusson eszedbe.
Na mindegy.
A legfontosabbak: az emberi progresszió, a cselekvőképesség, a tenniakarás, a haladás, a másokkal való szüntelen foglalkozás-segítségnyújtás, a társadalmi szolidaritás, a családcentrikusság, a szilárd és klasszikus hagyomány- és nemzettisztelet. Mindezeket pedig az erőteljes felelősségtudat és tolerancia hassa át. Hm, inkább nem fogok többet írni a politikáról és a közéletről. csak most közzétettem, hogy én nagyjából miként gondolkodom. Ezt a blogot meg nem is ezért hoztam létre, hanem másra. Elég ennyi, az emberi dolgok felé fordulok most már. De ha nem politika, akkor mi érdekel az elmúlt hónapokban?
Egy szó: Kelet.
A keleti világ köztudottan rám kiskoromban olyan alapvető hatással volt, hogy ettől a mély ragaszkodástól soha nem fogok már szabadulni. De nem is kell. A füstölő állandóan ég, most éppen kókusz illatú, az előbb olvasgattam az iszlám teológiáról és társadalomról, közben pedig valami arab trip-hop válogatás album megy.
Ja igen (hehe, nem bírom mosoly nélkül megállni): manapság sokat alszom. De tényleg, hamar fekszem mostanság este. Reggel felkelek 9 körül, ebéd után kávét iszom és - most kapaszkodjunk! - elálmosodom, alszok vagy két-három órát. Ez szerintem abnormális, Anyám szerint túl sok füstölőt szívok :D Na mindegy, aztán felkelek, Benjáminnal (ő a macskám, okosabb mint bármely politikus) a kertben sétálunk, beszélgetünk. Ez úgy működik, hogy beszélek hozzá, aztán ő meg dünnyög, nyávog, meg hasonlók, meg persze végigvágódik a füvön, meg játszani és szaladgálni akar, de hát fájós térddel a francnak van kedve pattogni, ugye.
Visszatérve az első gondolatokhoz: sokszor éreztem úgy, és ez számomra nyomasztó volt, hogy jó volna megfelelni a lehető legtöbb embernek, elfogadtatni magadat minél több emberrel, legalább ne utáljanak, vagy csak közömbösek legyenek. És ez két következtetést hozott magával mostanra: 1.) ez nem lehetséges, mindig lesz olyan személy, aki mondjuk azért fog gyűlölni, mert nyitottabb vagyok és nem eléggé "magyaros" (túlságosan kritizálom alapjáraton jobboldaliként ezt az oldalt), vagy túl segítőkész és kedves másokhoz, és így tovább. 2.) nem lehetséges, és ne is legyen ez elvárandó saját magunktól, mert önnön magunkat erőszakoljuk meg ezzel, szimplán legyünk teljesen normálisak, ne piszkáljunk senkit se ("Tetteidnek tudjál örülni, / más tetteit tudd megbecsülni; / főként ne gyűlölj egy embert se, / s a többit hagyd az Úristenre." (Johann Wolfgang Goethe).
Még mielőtt meghallgatnád a következő Dalt, annyi említést teszek, hogy szeretnék az elkövetkező bejegyzéseim valamelyikében végre írni egy olyan filmről, mely az elmúlt időszakban igencsak megrendített. A helyzet az, hogy a film annyira gyönyörű és letaglózó, hogy nehezen fogom összekaparni a róla szóló írást, de azért majd megpróbálom.
Hát ennyi. XX. századi szigorlat pedig nyár végén, hiszen marhára nem sietünk mi sehová.
Nemde? :)
Van még ezernyi időnk, évünk... ma leginkább nálam ez úgy lenne, hogy veszem a bakancsomat meg a hátizsákomat és világgá megyek, hazátlanul barangolva, kóborogva, mondjuk Indiába.
Nos, valóban nem vagyok mostanság aktív a blogbejegyzések írásában. Elgondolkoztam azon, hogy ha valaki esetleg erre a blogra tévedne, vajon a szerkesztő személyiségéből mit szűrne le, milyen elképzelése lenne rólam? Mert e blog csak egy részét adja világomnak, kétségtelen, hogy viszonylag finom és komoly zenéket teszek be, bejegyzéseim hangulata se rúgja ki a ház oldalát, szóval kissé félrevezető lenne csakis e blog alapján megítélni. Az igazság az, hogy kialakult a blognak egy hangulata, értelmi-szellemi-érzelmi közege, és ezt nem igazán fogom megbontani. Végülis január végén azt az alcímet adtam neki "Az Értelem és Érzelem blogja".
Egyébként a politikától teljesen elfordultam. De írok róla, remélem utoljára, mert e blogra a politika és a közélet nem való. A most következő gondolatokkal nem kell egyetérteni, minden bizonnyal lesznek olyanok, akik a lentebb olvashatók miatt megorrolnak rám, de hát én sem mostanság jutottam el ezek vállalásához, elég kacskaringós volt idáig az út. Ez is olyan mint az idős folyó évtizedes-évszázados kanyargása: nagyjából megvan az irány, a sodrás is, viszont időnként módosul, változik, de a fő csapás adott.
Időnként már idegesítő az, ha valaki csak és kizárólag a történelmi múlttal és a nacionalizmussal foglalkozik (mintha az bármit is megoldana önmagában állva), és mondjuk a társadalommal valamint a gazdasággal pedig (egyáltalán) nem. Még nem írtam le politikai-társadalmi-nemzet felfogásomat, az ezekkel kapcsolatos elképzeléseimet. Majd egyszer ezt is leírom részletesen, csak ezt alaposan el kellene előtte rendezni, most pár dolgot elárulok. Nálam egészen alapvető fontosságúak: az erős progresszió, az újításra való állandó törekvés, a hibák állandó keresése és azok hatékonyabb megoldása. Ez a hagyományőrző-konzervatív felfogásommal talán szemben állna, de az csak a családi-iskolai-közösségi-nemzeti felfogást érinti, azt is intelligensen és felvilágosultan, figyelem-türelem-érzékenység a megváltoztatandót tekintve. Az egyéni teljesítmények és fellépések nálam mint mások előtti húzóerőként és mintapéldaként szerepelnek, melyeket feltétlenül az emberek és a közösség szolgálatába kell(ene) állítani. Jelen van a nagyon erős társadalomkritika, a szociális és eseti (pl. árvízhelyzeti) szolidaritás. Számomra az is zavaró, hogy sokan csak jobboldalban és baloldalban gondolkodnak, ami rendkívül rossz beidegződés, és ha ezt a baráti-családi körre is kivetítik egyesek, na az meg főleg gáz. A konzervatív oldal leginkább ott jelentkezik nálam (a hagyományok élőképességének tiszteletén), hogy az államvezetésben és általában a vezetésekben elitista vagyok, a legműveltebbek, a legfigyelemreméltóbb teljesítményűek kerüljenek előtérbe. De azon alul már a lehető legteljesebb demokratikus felfogás van, egalitarizmus. Nem diktatórikus, szűkkörű, kizáró, hanem megfontolt és felelősségteljes állami vezetői konzervativizmus. Egészen egyszerűen megfogalmazva (Széchenyi által): "Magyarország itt állna most hatalmasan és boldogan, ahelyett hogy hülyék kormányozzák!" Pista nem sz_rozott, megmondta, hehe. Teljesen logikus, hogy ott van egyértelmű fejlődés és egyensúly, biztonság és stabilitás, ahol a társadalom legkiválóbbjai és a leginkább hozzáértőek teljesítenek és vezetik az országot. Ha lenne kormányom, akkor bizonyára nem fordulna elő olyan, hogy mondjuk az egykoron szociálminiszterből külügyminiszter legyen... Azt azért megnézném, hogy a jelenlegi parlamentben az átlag IQ-szint mennyi, meg kinek milyen végzettsége van, értsd: parlamentben van-e a helye?
De ez csak politika. Mint írtam, teljesen elfordultam tőle, csömör, elég zsibbasztó is úgy foglalkozni vele, hogy mondjuk Te magad nem is tudod befolyásolni, szinte semmilyen eszközzel, hiszen egy sima, mezei választó vagy. Az elmúlt félévben két dolog még nagyon felerősödött nálam, egyik a minden (így a saját elképzelések és lépések) iránti kritikai érzék. Ez sokáig hiányzott nálam, pedig kell. A másik pedig a republikánus hagyomány, ugyanis én semmiképpen nem tudnék elfogadni egy királyt Magyarországon. Erős parlamentarizmus, demokrácia-központúság + a jog, az alkotmány mindenekfelett + a társadalmi-mentalitásbeli szemléletváltás mégpedig a közösség, a szolidaritás és az igényes, toleráns nemzetfelfogás felé. Ezek kellenek. 1.) Magyarországon nem monarchia kell (az uralkodóinkat én is tisztelem, feltétlenül, de) a XXI. században járunk, modern államra és közösségi koncepcióra van szükség, és 2.) nem mindenről tehetnek a külföldiek, a zsidók és a cigányok, és 3.) globalizmus és gazdasági liberalizáció nélkül Magyarország gazdaságilag még itt sem tartana, végül pedig 4.) a külpolitika, a diplomácia területén kell a határozottság, de nem a konfrontáció, a provokáció. Ezt/ezeket egyeseknek jó volna felfogniuk.
Tudtad egyébként, hogy eredetileg a kozmopolitizmus (ún. eredeti világpolgárság, tehát nemzetköziség, békés nemzetek közötti együttműködés) a demokrácia, a liberalizmus nem bűn? Ellenkezőjét csak a demagógok állítják és alaposan kiforgatják, hangoztatva, ezek nemzettől idegen dolgok. Ezt egy konzervatív, jobboldali gyökerekkel rendelkező írja. Ha liberális, balos, jobbos, konzi, radikális vagy, legyél csak nyugodtan az, ne zavarjon ebben semmi és senki se.
Csak az életed és az emberi kapcsolataid takaros házát éppenséggel ne az ideológia és a politika tégláiból építsd fel. Ha leszel egyszer olyan szerencsés, hogy amikor remegő kezeddel a gyűrűt felhúzhatod annak az Egynek az ujjára, vagy amikor rámosolyoghatsz majdani leendő gyermekedre, akkor se a fenti korlátoltság jusson eszedbe.
Na mindegy.
A legfontosabbak: az emberi progresszió, a cselekvőképesség, a tenniakarás, a haladás, a másokkal való szüntelen foglalkozás-segítségnyújtás, a társadalmi szolidaritás, a családcentrikusság, a szilárd és klasszikus hagyomány- és nemzettisztelet. Mindezeket pedig az erőteljes felelősségtudat és tolerancia hassa át. Hm, inkább nem fogok többet írni a politikáról és a közéletről. csak most közzétettem, hogy én nagyjából miként gondolkodom. Ezt a blogot meg nem is ezért hoztam létre, hanem másra. Elég ennyi, az emberi dolgok felé fordulok most már. De ha nem politika, akkor mi érdekel az elmúlt hónapokban?
Egy szó: Kelet.
A keleti világ köztudottan rám kiskoromban olyan alapvető hatással volt, hogy ettől a mély ragaszkodástól soha nem fogok már szabadulni. De nem is kell. A füstölő állandóan ég, most éppen kókusz illatú, az előbb olvasgattam az iszlám teológiáról és társadalomról, közben pedig valami arab trip-hop válogatás album megy.
Ja igen (hehe, nem bírom mosoly nélkül megállni): manapság sokat alszom. De tényleg, hamar fekszem mostanság este. Reggel felkelek 9 körül, ebéd után kávét iszom és - most kapaszkodjunk! - elálmosodom, alszok vagy két-három órát. Ez szerintem abnormális, Anyám szerint túl sok füstölőt szívok :D Na mindegy, aztán felkelek, Benjáminnal (ő a macskám, okosabb mint bármely politikus) a kertben sétálunk, beszélgetünk. Ez úgy működik, hogy beszélek hozzá, aztán ő meg dünnyög, nyávog, meg hasonlók, meg persze végigvágódik a füvön, meg játszani és szaladgálni akar, de hát fájós térddel a francnak van kedve pattogni, ugye.
Visszatérve az első gondolatokhoz: sokszor éreztem úgy, és ez számomra nyomasztó volt, hogy jó volna megfelelni a lehető legtöbb embernek, elfogadtatni magadat minél több emberrel, legalább ne utáljanak, vagy csak közömbösek legyenek. És ez két következtetést hozott magával mostanra: 1.) ez nem lehetséges, mindig lesz olyan személy, aki mondjuk azért fog gyűlölni, mert nyitottabb vagyok és nem eléggé "magyaros" (túlságosan kritizálom alapjáraton jobboldaliként ezt az oldalt), vagy túl segítőkész és kedves másokhoz, és így tovább. 2.) nem lehetséges, és ne is legyen ez elvárandó saját magunktól, mert önnön magunkat erőszakoljuk meg ezzel, szimplán legyünk teljesen normálisak, ne piszkáljunk senkit se ("Tetteidnek tudjál örülni, / más tetteit tudd megbecsülni; / főként ne gyűlölj egy embert se, / s a többit hagyd az Úristenre." (Johann Wolfgang Goethe).
Még mielőtt meghallgatnád a következő Dalt, annyi említést teszek, hogy szeretnék az elkövetkező bejegyzéseim valamelyikében végre írni egy olyan filmről, mely az elmúlt időszakban igencsak megrendített. A helyzet az, hogy a film annyira gyönyörű és letaglózó, hogy nehezen fogom összekaparni a róla szóló írást, de azért majd megpróbálom.
Hát ennyi. XX. századi szigorlat pedig nyár végén, hiszen marhára nem sietünk mi sehová.
Nemde? :)
Van még ezernyi időnk, évünk... ma leginkább nálam ez úgy lenne, hogy veszem a bakancsomat meg a hátizsákomat és világgá megyek, hazátlanul barangolva, kóborogva, mondjuk Indiába.
STING
A Thousand Years
A thousand years, a thousand more,
A thousand times a million doors to eternity
I may have lived a thousand lives, a thousand times
An endless turning stairway climbs
To a tower of souls
If it takes another thousand years, a thousand wars,
The towers rise to numberless floors in space
I could shed another million tears, a million breaths,
A million names but only one truth to face
A million roads, a million fears
A million suns, ten million years of uncertainty
I could speak a million lies, a million songs,
A million rights, a million wrongs in this balance of time
But if there was a single truth, a single light
A single thought, a singular touch of grace
Then following this single point , this single flame,
The single haunted memory of your face
I still love you
I still want you
A thousand times the mysteries unfold themselves
Like galaxies in my head
I may be numberless, I may be innocent
I may know many things, I may be ignorant
Or I could ride with kings and conquer many lands
Or win this world at cards and let it slip my hands
I could be cannon food, destroyed a thousand times
Reborn as fortunes child to judge anothers crimes
Or wear this pilgrims cloak, or be a common thief
Ive kept this single faith, I have but one belief
I still love you
I still want you
A thousand times the mysteries unfold themselves
Like galaxies in my head
On and on the mysteries unwind themselves
Eternities still unsaid
til you love me
-
