Múlt héten két barátommal, Gabóval és Tündivel utaztam a villamoson, ki az Egyetemre, DETHE-közgyűlésre. Egy aranyos kisfiú ült Tündivel szemben, Édesanyja pedig mellette állt. A csöppség kezében egy kis figura volt, egy kis gepárd. És csak nézett ránk nagy szemekkel, kicsit félénken, közben pedig szorongatta kis gepárdját pici puha kezében...
...
Annyira jó még neki, annak a kisfiúnak, mindenki őt pátyolja, mindenki az ő kedvében szeretne járni, mindenki vigyáz rá, mosolyog rá. Csak óvodába és iskolába kell járnia, melyek annyira nem nehezek, sokat játszhat, nem gátolja ebben senki sem. Szülei inkább lemondanak bizonyos dolgokról, csakhogy meg tudják adni neki a finom ételt, a kedves játékot és még sok mást. Még nem érzi az életet az a kisfiú, védik az élet nehézségeitől, ha fájdalmat érez, az csak pusztán fizikai lehet (pl. elesik a biciklivel), vagy nem kap meg egy hőn áhított játékot. Még nem érzi át a kudarcokat, a pofonokat, még nem érzi a szerelmet, annak ízét, mézét és keserűségét, még nincs része ezekben, a világ még nem bántja, a világ még vár ezzel - majd később, most még nem...
...
Annyira jó még neki, annak a kisfiúnak, mindenki őt pátyolja, mindenki az ő kedvében szeretne járni, mindenki vigyáz rá, mosolyog rá. Csak óvodába és iskolába kell járnia, melyek annyira nem nehezek, sokat játszhat, nem gátolja ebben senki sem. Szülei inkább lemondanak bizonyos dolgokról, csakhogy meg tudják adni neki a finom ételt, a kedves játékot és még sok mást. Még nem érzi az életet az a kisfiú, védik az élet nehézségeitől, ha fájdalmat érez, az csak pusztán fizikai lehet (pl. elesik a biciklivel), vagy nem kap meg egy hőn áhított játékot. Még nem érzi át a kudarcokat, a pofonokat, még nem érzi a szerelmet, annak ízét, mézét és keserűségét, még nincs része ezekben, a világ még nem bántja, a világ még vár ezzel - majd később, most még nem...
Minden gyermek szeretne felnőtt lenni, mert úgy hiszik: felnőttként mindent megtehetnek, minden eszköz megadatik nekik. De ha csak rövid időre is belebújhatnának egy felnőtt testébe, világába, fejébe, gondolataiba, lelkébe, gondjaiba, akkor megrettennének és sírva kérnék, hadd térjenek vissza puha, biztonságos, játékos, gondtalan gyermeki világukba.
Telnek aztán az évek, egyre több súlyt kell cipelniük a kisembereknek, nagy törés jön középiskolában, és onnantól kezdve felnőtté kezdenek válni, érzik, hogy változnak, de azt is tudják: innentől nincs visszafele, csak előre, nem lehetnek újra kisgyerekek, nem játszhatnak már önfeledten; dolgozni, keményen tanulni kell, egyre jobban elfogadni a társadalom elvárásait, amely sokként éri őket és a többi társaik deviáns, kötekedő magatartása hat rájuk, naivitásuk elszáll. A kemény felnőtti lét pedig elzavarja régi, gyermeki gyengeségüket, biztonságukat...
1-2 éve megkérdeztem egy hallgatótársamat, aki középkorúként kezdte el a töri szakot, hogy milyen a felnőtt élet? Komoly arccal, csendesen csak annyit mondott: nagyon nehéz és kemény.
...
Na jó, nyissuk ki az ablakot és élvezzük a tavaszi levegőt és napsugarat.
Ez egy kedves kép:
Két Dalt teszek ide be. A Slowdive "When the Sun hits" c. dalát feldolgozta a The Gathering, ez lesz elsőnek, aztán pedig az eredeti, a Slowdive felvétel. Nem tudom, melyik a jobb, a szebb. Mindkét változat csodálatos, gyönyörű. A Gatheringé erőteljesebb, teltebb, rockosabb, Anneke hangja is erőt sugároz. A Slowdive pedig inkább halkabb, csendesebb, szemlélődőbb. Előbbi 1997-es feldolgozása az eredetinek, melyet pedig 1993-ban jelentetett meg a Slowdive.
Főleg utóbbit hallgatva van olyan érzésem, hogy szeretnék visszamenni az időben, 1993-ba, amikor még 9 éves kisfiúként még jobban örül a gyermek a reggelnek.
Mindkét Dal a föld felszíne felett lebeg. Gyönyörűek.
Csak azt tudom megjegyezni, amit egy Slowdive-rajongó:
"This song is made in heaven. Produced by Slowdive and God..."
Tényleg olyan mintha a Mennyországban készült volna, és ott bábáskodott mellette Isten is. Mert annyira érződik rajta. Ez jó téma: írni arról, hogy milyen a viszonyom a valláshoz, Istenhez. Régen jártam templomba, hittanórákra, talán még éreztem is valamit (ez most durvának hatott, de gyerekként vajmi kevéssé fogja fel az ember, hogy miről is van szó), aztán meg hitehagyott lettem. Most meg nem tudom, mi van, valami furcsa érzés. Majd később ezt kifejtem. Nem tudom, igazán nem tudom, annyira jó lenne, ha fent volna "valaki". Így sok minden bizonytalan, hitetlen, ingadozó. És így pedig nehéz jó embernek, emberségesnek lenni.
De a most következő percek inkább nyugalmat adnak.
Felemelő és bódító (lentebb van a dalszöveg is)
Még egy kérés: próbáljunk örülni, mosolyogni ezek hallatán, mert tényleg van bennük Élet, és az ilyen dalokért tényleg érdemes élni (meg sok mindenért, hát persze), és nem minden nap hallhat ilyen gyöngyszemeket halandó. Az meg egy külön csoda, hogy ilyen szép és őszinte dalszöveget írtak hozzá.
The Gathering - When the Sun hits (Slowdive cover)
Slowdive - When the Sun hits (original)
(ne felejtsük:
"This song is made in heaven. Produced by Slowdive and God...")
Sweet thing, I watch you
Burn so fast it scares me
My game, please don't leave me
Come so far, don't lose me
It matters where you are
As the sun hits, she'll be waiting
With the coffins, under heaven
Hey hey lover, you're still burning
You're his song yeah (BV: hey hey)
Sweet thing, I watch you
Burn so fast it scares me
My game, don't lose me
Come so far don't lose me
It matters where you are
As the sun hits, she'll be waiting
With the coffins, under heaven
Hey hey lover, you're still burning
You're his song yeah (BV: hey hey)
Sweet thing I watch you (BV: burn away) [repeat 3]
