2010. március 14., vasárnap

Pain of Salvation - Chain Sling

Nos, a legutóbbi bejegyzésembe egy kicsikét belejavítottam, finomítottam. Az egyik ismerősöm azt mondta a minap nekem, hogy olyan szomorkás a blog. Hehe. :) Ugyan, dehogyis. Inkább csak mély, és nem hahotázó, meg nem igazán szeretek sallangos, felszínes dolgokról írni. És a bejegyzések is zömmel este-éjszaka születnek, szóval ez azért érződik rajtuk. A nap ezen időszakában minden lecsendesül, lehalkul, ilyenkor az ember is mintha nyitottabb volna, jobban elgondolkozik, leír olyat, amit mondjuk nappal nem. Úgy tűnik, egy olyan rendszer állt be az utóbbi időben, hogy egy hétre körülbelül egy írás jut.

Egyébként elhatároztam valamit: meg fogom azt csinálni, hogy időnként egy kedvenc zenekar pályafutását végigveszem, pontosabban albumról-albumra haladok és két-két kedvenc Dalt kiragadok, megírom, miért is tetszenek pont azok a szerzemények, és akkor, az időtájt a zenekar éppen milyen irányba mozdult el, milyen az adott album hangulata. Több név is felvetődött már: The Gathering, Paradise Lost, Amorphis, Massive Attack, Anathema, stb. Majd meglátjuk, viszont azt hozzá kell tennem, hogy egy ilyen leendő bejegyzésnél a blogolvasótól feltétlenül mondjuk egy estényi (kb. 1-2 óra) idő szükséges a Dalok és a Zenekar korrekt megismerésére. Meg nyugi kell (no mobil, no msn stb.). Szerintem érdekes lesz. Ki fogjuk próbálni.

És hogy ne érje szó a ház elejét, most beteszek egy olyan Dalt ide, ami kifejezetten pörgős, bár a szövege egy olyan szerelemről szól két ember között, melyre a keserű méz hasonlata illik. És megint Pain of Salvation, a modern progresszív zenék egyik császára.
A kezdés is milyen! Már a halk latin gitárok megadják a feszült, izzadt, fojtott, fülledt hangulatot, majd 0:29 után a zenészek belecsapnak a húrokba, elkezdődik a végzetes tánc. Az énekes, Daniel Gildenlöw kiadja a lelkét rendesen. Nemcsak szöveget tekintve. Nagyon árnyaltan vokalizál, a felhergelt kezdés után 0:43-tól vékony hangon utánozva a Nőt, aztán magas hangon kifakad, a vokalista társai is beszállnak kórusként a háttérben. 1:30-tól pedig olyan lobogó mediterrán feeling jön át, amit talán az itáliai reneszánsz idején érezhetett halandó ember utoljára! Daniel folytatja tovább elegáns szónoklattal, majd pedig felszabadultan szárnyal az ének. Mintha egy spanyol vagy olasz piactéren táncra perdülne a nép!
Nagyon dögös, tüzes, latin vér, izgalmas. És hát nagyon bele lehet borulni, ... mint ahogyan általában a Férfiak szoktak a Nőkbe (hm, na ja, a közelmúlt tapasztalata).

Pain of Salvation - Chain Sling