2010. április 13., kedd

Agyarország

Kemény írás jön

...

Milyen az, amikor egy ember élete darabokra hullik szét? Egy emberé, bárkié.
Milyen az, amikor darabokra hullik szét az élet? Apró vagy nagyobb darabokra, esetleg szilánkokra, cserepekre.
Milyen az, amikor az élet hullik darabokra? Egy egész Élet, egy Sors, egy Rendszer.

Adjon Isten? Szebb jövőt? Nekik?
Nekik nem 'lesz más'
...
Ebben a gyűlölettel mérgezett országban, melyben farkastörvények vannak, melyben egymást az emberek halálra marják?
...



















Milyen az, amikor ...
Milyen az, amikor a nap kiégette bőrét a szerencsétlen nyomorultnak hajléktalan kéregető voltán egész nap, és valaki elmenvén mellette mondja azt: "k_rva kib_szott rohadt büdös, takarodjon!"...
de csak a nap ráégette minden szenvedését életének, rongyait pedig évek óta nem cserélte... mert nekik is van munkájuk, ami keserűbb az aszfaltnál, melyen görnyednek, rezignáltan nem tudnak mit kezdeni a nemzettel, jövővel, nekik egyik sincs. Se nemzet, se jövő.


A "munkájuk" dala



És próbáld azt mondani egynek is: szebb jövőt! lehet más! meg fogjuk védeni a demokráciát a fasisztáktól! itt az idő! tudunk jobbat! hajrá! .
.. üveges megtört szemét kilátástalanul Rád meresztené, ... és aztán lehajtaná fejét, újra visszacsuklana borzalmas nyomorába, reménytelenségébe...


Ezzé lett magyar hazátok:
Agyarország

... ma Agyarországon elismertséget jelent durvának lenni a gyengébbik nemhez, megvetni az időseket, a nyugdíjasokat. Ne add át a helyet az anyáknak, a terheseknek, a gyermekeknek, a megfáradtaknak, álljanak.

Röhögj a tolókocsison, az autistán, a fogyatékoson, a nyomoron. Az elesetteknek megváltást jelentő ezreseket idd el, szívd fel, lődd be: ez a jó.

Lopj, más is teszi. Talált tárcából pénzt vedd ki, iratokat dobd el, kit érdekel ez? Irigyeld más javait, vedd el, pusztítsd. Mossad agyad a neten, a tv előtt. Szenvedjen, kinek jobban alakul élete.

Nézd le a Nemzetért, emberekért, közösségért valóban tevékenykedőket. Tüntess mindenért, minden ellen: a Nemzet ünnepén dühöngj, alázd meg. Széthúzni, szítani kell. Államot, vallást, abban támaszt lelőket, rászorulókat gyűlöld, viszolyogj.

Zsidózz, cigányozz.

Undorodj nemzetektől. Alábbvalók, nem tudnak magyarul. Csak a magyar legtutibb, a többi korcs.

Megoldás bajaidra átnézni gyötrődő anyádon, a szülőkön.

„Azt csinálok életemmel, amit akarok, verem feleségem, a gyermeket, ahogy akarom!”

Lökd fel tanárodat, szidd, verd, rugdosd.

Vesd meg a tiszteletet, józanságot, etikát, megbecsülést, erkölcsi értékeket.

Hangoztasd a nagy semmi szerencsétlen jogaidat, a nagy semmi szabadságodat alapvető elemi emberi kötelességeiddel és mások érzéseivel szemben.

És....

Hazudj szerelmednek, csald is még meg, használd is ki. Hiszen egyszer élsz, hát majd kibékülsz vele, már ha tudsz...


Igen
Agyarország

Ebben a közegben próbálj meg Ember lenni, ha tudsz.
Ugye milyen pokolian nehéz?
...

Hát az.
Képzeld el, milyen érzés, amikor csak pár forintot is tenyerébe adván annak a "roncs" embernek, alázattal, nyögve Feléd azt mondja:
"Köszönöm, Uram! Az Isten áldja meg Önt, jó Uram!"
...
Keserűen még felé pillantok mielőtt felszállnék a villamosra: "Ja, rám férne már."

Rám férne már...

A koldus pedig fejét csóválva elballag, furcsálva és elgondolkozva azon a kiégett szürke szemeken, melyek azoké a sötét ruhás fiatalemberé voltak, aki imént adományozott neki pénzt és aki imént villamosra felszállván oly üres tekintettel lerogyott az egyik ablak melletti ülésre...