Tegnap este elég f_szán felépítettem a hétfői, azaz a mai napomat. Aztán borult a cucc. Szóval 8-kor keltem volna fel. Ebben segítség lett volna telefonom, de hát azt mindig le-/kinyomom stb. Éppen ezért a magnót is be szoktam állítani ébresztőre, a Petőfi Rádióra hangolva, merthogy sem Bochkorékat, sem pedig Balázsékat meg a korai reggeli vihogásukat nem csipázom, megjegyzem csak kora reggel nem. Mondjuk 10 előtt már rendben volna, hallgatnám őket, de reggel, amikor álmodból felvernek, mindenféléről pofáznak, na az nem kóser. De zenére éledezni már az.
Ott szívtam meg, hogy szokásomhoz híven a mobilt kilőttem, a magnó... mit beszélek, a hifi... szóval az meg elnémult. Valami érintkezési hibája van annak, ahol a fejhallgatót be kell dugni a hifibe, ott érintkezési zűr van, szóval a hangfalak némák, tegnap meg este ugye zenét hallgattam fülessel, és erre a hangtechnikai eshetőségre nem figyeltem. A többi pofázás bezárása végett: elaludtam, bealudtam, visszaaludtam. Így 9.20 körül támolyogtam ki. Eh. A francba. 10-kor kellett volna otthonról indulnom, 10.13-kor megy a buszom Debrecenbe. Borotválkozni, hajat mosni, értelmesen reggelizni, beágyazni, kitakarítani, macskát elrendezni, a szokásos napi edzést letudni (negyedórás felülés, fekvőtámasz, miegymás, mert ja, én ilyet is szoktam, egészséges, pf... fitness-wellness :P), a ruháimat elrendezni, kabátot letisztítani, cipőt suvickolni... 40 perc simán nem elég erre.
Így végül két órával később indultam, addig meg olvasgattam egy kicsit (valami reformkoros Rubicon-cikket, érdekes, a perekről szólt), és zenét hallgattam (PoS-t, persze, egy hete eléggé rá-/visszakattantám a bandára, a Scarsick albumot csekkoltam, a fiatal felnőttek társadalmi integrációjáról, a devianciáról, a lebutulásról szól. Ha valakit érdekelne, akkor hallgassa meg a Disco Queen c. számot, ami behalás :D).
Szóval én 11.50-kor indultam el otthonról, 12-kor meg a busz Nádudvarról. Egy órás az út Debrecenig. Majd írok később arról, hogy milyen is a buszozás, most inkább nem. Egyébként négy dolgot szoktam tenni: olvasok/tanulok, alszom, beszélgetek (ezt utóbbi időben ritkán, mert nem szoktam ismerőssel találkozni), és persze gondolkodom/nézegetek/bambulok.
Beértünk, aztán 6-7 perc séta fel a Széchenyin, villamossal ki az Egyetemre, már fél 1, háromnegyed 1 körül lehetett. Összefutottam Gabóval, Denivel, Angival és két Mucival :) Jó volt végre dumálni velük, Dénes természetesen továbbra is Presidentnek való :P
14 után lementem az Egyetemi könyvtárba olvasni (!!!), tehát az újságoshoz, na ilyet általában nem szoktam, csak az esti híreket sasolom + a TeleText. Csak a bel- és külpolitikai részek érdekelnek, tehát sport, stb. nem nagyon, de a Magyar Nemzetben írtak egy cikket c-mollról, Beethovenről, Mozartról, azt elolvastam. Azt persze furcsállom (nemcsak én, hanem mindenki), hogy a balliberális koncepciótlan-bénázó-tanácstalan SZDSZ és a kiforduló-önmegtagadó-mindentbokrosnak MDF összefogott. Bár az utóbbit érintve nyilvánvaló, hogy konzervatív és jobboldali lévén ha szavazni akarok (fogok), akkor nem fogok habozni, és Ibolyka néni lehet bármilyen szimpatikus is, de egy bizonyos, a 90-es évek közepén e politikai póluson az MDF által hagyott űrt átvevő párt mellett maradok, sokadik alkalommal, éve, lojálisan, de nem vakon és feltétel nélkül (mert a kritika mindig megvan, én sem vagyok hülye, szoktak olyat nyilatkozni, tenni, hogy ihaj). Tetszik, nem teccik, e' van.
Na most szedelődzködöm, és megyek a buszhoz. Most lazább voltam. Este ha lesz időm, kedvem, akkor lehet előveszek valami súlyos témát. Pá.
(de hogy ma mi a francnak jöttem be, azt nem tom :D :P)
Ott szívtam meg, hogy szokásomhoz híven a mobilt kilőttem, a magnó... mit beszélek, a hifi... szóval az meg elnémult. Valami érintkezési hibája van annak, ahol a fejhallgatót be kell dugni a hifibe, ott érintkezési zűr van, szóval a hangfalak némák, tegnap meg este ugye zenét hallgattam fülessel, és erre a hangtechnikai eshetőségre nem figyeltem. A többi pofázás bezárása végett: elaludtam, bealudtam, visszaaludtam. Így 9.20 körül támolyogtam ki. Eh. A francba. 10-kor kellett volna otthonról indulnom, 10.13-kor megy a buszom Debrecenbe. Borotválkozni, hajat mosni, értelmesen reggelizni, beágyazni, kitakarítani, macskát elrendezni, a szokásos napi edzést letudni (negyedórás felülés, fekvőtámasz, miegymás, mert ja, én ilyet is szoktam, egészséges, pf... fitness-wellness :P), a ruháimat elrendezni, kabátot letisztítani, cipőt suvickolni... 40 perc simán nem elég erre.
Így végül két órával később indultam, addig meg olvasgattam egy kicsit (valami reformkoros Rubicon-cikket, érdekes, a perekről szólt), és zenét hallgattam (PoS-t, persze, egy hete eléggé rá-/visszakattantám a bandára, a Scarsick albumot csekkoltam, a fiatal felnőttek társadalmi integrációjáról, a devianciáról, a lebutulásról szól. Ha valakit érdekelne, akkor hallgassa meg a Disco Queen c. számot, ami behalás :D).
Szóval én 11.50-kor indultam el otthonról, 12-kor meg a busz Nádudvarról. Egy órás az út Debrecenig. Majd írok később arról, hogy milyen is a buszozás, most inkább nem. Egyébként négy dolgot szoktam tenni: olvasok/tanulok, alszom, beszélgetek (ezt utóbbi időben ritkán, mert nem szoktam ismerőssel találkozni), és persze gondolkodom/nézegetek/bambulok.
Beértünk, aztán 6-7 perc séta fel a Széchenyin, villamossal ki az Egyetemre, már fél 1, háromnegyed 1 körül lehetett. Összefutottam Gabóval, Denivel, Angival és két Mucival :) Jó volt végre dumálni velük, Dénes természetesen továbbra is Presidentnek való :P
14 után lementem az Egyetemi könyvtárba olvasni (!!!), tehát az újságoshoz, na ilyet általában nem szoktam, csak az esti híreket sasolom + a TeleText. Csak a bel- és külpolitikai részek érdekelnek, tehát sport, stb. nem nagyon, de a Magyar Nemzetben írtak egy cikket c-mollról, Beethovenről, Mozartról, azt elolvastam. Azt persze furcsállom (nemcsak én, hanem mindenki), hogy a balliberális koncepciótlan-bénázó-tanácstalan SZDSZ és a kiforduló-önmegtagadó-mindentbokrosnak MDF összefogott. Bár az utóbbit érintve nyilvánvaló, hogy konzervatív és jobboldali lévén ha szavazni akarok (fogok), akkor nem fogok habozni, és Ibolyka néni lehet bármilyen szimpatikus is, de egy bizonyos, a 90-es évek közepén e politikai póluson az MDF által hagyott űrt átvevő párt mellett maradok, sokadik alkalommal, éve, lojálisan, de nem vakon és feltétel nélkül (mert a kritika mindig megvan, én sem vagyok hülye, szoktak olyat nyilatkozni, tenni, hogy ihaj). Tetszik, nem teccik, e' van.
Na most szedelődzködöm, és megyek a buszhoz. Most lazább voltam. Este ha lesz időm, kedvem, akkor lehet előveszek valami súlyos témát. Pá.
(de hogy ma mi a francnak jöttem be, azt nem tom :D :P)
