2010. január 31., vasárnap

Megjegyzések a blogról

Nos, elindult a blogom.

Nem gondoltam volna, hogy fogok valaha is ilyennel foglalkozni. Pár éve hallottam ilyenről először, sznob baromságnak tartottam ezt. Aztán 1-2 éve, de főleg tavaly már erősen gondolkoztam a saját blogon. Mire fel ez a váltás? Én eléggé merengő, gondolkodó, agyaló, töprengő stb. vagyok, sok érzés, gondolatfoszlány megfogalmazódik bennem, és egyrészt ezeket már egy ideje szerettem volna rögzíteni, másrészt ezeket tök jó mások elé tárni, mások is gondolkozzanak el ezeken. Pl. ha kielemzem mit rontottam el mondjuk egy vizsgára készülés esetén, talán magára ismerhet néhány hallgató, és leírom mondjuk azt, hogy mit kellett volna másképp csinálni, talán még segíthetek is. A végén még Józsi Baráthoz hasonló problémafeltáró/- megoldó leszek. Hehe.

Szóval a blogot magamnak és másoknak is csinálom, írom. Magamnak, mert szükségem van arra, hogy ami felhalmozódik bennem, azt/azokat kiadjam. Másoknak pedig azért, mert talán érdekelhetik, mi zajlik bennem, mi történik velem, amiket vélek, gondolok, azok talán más embernek is érdekes, hasznos, tanulságos lehet.

Igyekszem a blogot igényesen szerkeszteni. Hosszú írásaim vannak, ezt meg kell szokni, legalább az esti programja meg lesz azoknak, akik rendszeresen fogják látogatni a blogot. Mondjuk az nagyon idegesít, ha valaki piszkál az üzeneteim, leveleim, írásaim hosszúsága miatt. Ne olvassa, ez ilyen egyszerű. Akinek ezek elolvasása nehézséget, meg időpocséklást jelent, azok meg számomra jelentenek felszínes, türelmetlen személyeket, akik nem figyelnek eléggé másokra. Elég személyes dolgokról lesz szó, baromi őszinte és nyílt típusú vagyok, szóval nem okoz gondot megnyílni mások előtt, amiket leírok, azokat nem szégyellem, hiszen csak emberek vagyunk, nehogy már elhallgassuk ezeket akárki előtt is. Felőlem az Egyetem rektora is olvashatja rendszeresen. Hátha segítenek neki írásaim a munkájában, hehe.

Viszont nem igazán csípem, ha feleslegesen kommentálnak, így egyelőre megjegyzést tenni a blogomon nem lehet, ezt a lehetőséget letiltattam. Zavar a felesleges belepofázás, okoskodás, no nem mintha a vélemények idegesítenek, csak inkább mondja el ezt valaki személyesen, telefonon, msn által stb. Azt nem tudom megígérni, hogy minden egyes nap fogok írni, lehet összejön, lehet csak kétnaponta, lehet csak hetente, de igyekszek rendszeresen írni, ha lesz időm, egy fél órám, vagy egy órám. Ennyi idő csak kell egy értelmes íráshoz.

A külsőségekről: alapszín a fekete. Számomra a fekete szín nem gyászos, hanem egyfelől komoly, méltóságteljes, intelligens, van súlya és így tovább. Szóval nem az a pink típusú vidámság, bár azzal a színnel és az ahhoz tartozó érzelmi sajátosságokkal semmi bajom. Ez a blog elég mélyre le fog ásni a lélekben, olyan dolgok jönnek majd elő megdöbbentő őszinteséggel, amihez megfelelő háttér szükséges. Lesznek persze vidám dolgok is, hiszen én alapvetően egy pörgős, nevetős, felszabadult srác vagyok, és nem egy befordulós (bár azért olykor engem is elkap a gépszíj). Szóval ha valaki fellátogat, nem kell zsilettpengét kikészítenie.
De két kulcsszó fog dominálni mégis: Értelem és Érzelem. És ezek többes száma.