Tehát "fragile salvation", azaz 'törékeny, gyenge' + 'megváltás, üdvözülés, üdvösség'. Konkrétan itt a "törékeny megváltás" magyar megfelelőre kell gondolni.
A blog címének kiválasztásában hatott rám egy régi ismerős zenekar, amelyet mostanság fedeztem fel újra, és most már nagyon szeretem őket, korábban csak úgymond volt számomra e csapat: Pain of Salvation. Fogok még róluk írni, mert KELL róluk írni. Egy svéd progresszív bandáról van szó, akik talán a legintelligensebb szövegekkel körülszőtt konceptalbumokat tárják a zenebarátok elé szokatlan, összetett, nehezen emészthető, komplex, de mégis megindító, magával ragadó, zseniális dallamokkal, dalokkal. Olyan témákat boncolgatnak, mint pl. a környezetszennyezés; a háború és a családok viszonya; a párkapcsolatok válsága, felépítése, működése; az egyén, a gyermek és a társadalom viszonya, utóbbi hatása az előbbire; a lét miértjei; és még más, nem hétköznapi témák.
Az együttes nevét (A megváltás fájdalma) Daniel Gildenlöw találta ki 1991-ben. Idézve őt, nézzük meg kettős koncepcióját a nevüket tekintve:
„Egy olyan nevet akartam, ami jelent valamit, egy olyan nevet, ami több mint hangzatos. Számomra a Pain of Salvation egyenlő az egyensúllyal, hogy van jó a rossz mellett. És szintén egy jó kifejezés a mindennapi életben, amikor valami nem úgy történik, ahogy szeretted volna; "hát, ez csak a megváltás fájdalma", hogy megmutasd ez csak egy kicsi akadály a célod elérése előtt.”
„A név lényege, hogy mindennek két oldala van, minden egyensúlyban van.”
„Képzeld el magad kimerülten egy sivatag közepén… ha lepihensz a fájdalmad elmúlik, viszont biztosan meghalsz. Ha elindulsz vízért, talán még jobban kimerít, de meg is mentheti az életedet.”
A blog címe is ezt az érzelmi kettőséget adja, bár más felfogásban: egy köztes, vagy felemás érzületet, állapotot. Amikor kiadom magamból ezeket az őszinte és nyílt írásokat, ezáltal felszabadulok, főleg ha mondjuk gondokról, bajokról van szó. De ez nem jelenthet abszolút felszabadulást, megváltást, mert csak kiírtam magamból ezeket, de nem oldódtak meg, leírom a gondokat mondjuk, még talán tanácsot, célt, megoldást is megirányzok, de ezeket végre is kell hajtani, meg kell élni. Amikor lezárom a bejegyzést, az még nem minden: ott van fent a blogon, van ténye, jelene, létezik. De ha nem úgy gondolkodom, viselkedem az életben, vagy nem úgy oldom meg mondjuk a gondjaimat, ahogy azt a blogon az írásaimban elképzelem, akkor minden, az egész dolog, szituáció ingatag: van megváltás, van jó érzés azzal, hogy leíratott sok fontos érzés, gondolat, de ugyanakkor ezek törékenyek, eltűnhetnek, az életben lehetséges, hogy nem így viselkedem, másnap nem is jutnak eszembe ezek. Leírom mondjuk azt, hogy milyen iszonyú a koldusok helyzete, és mondjuk másnap reggel a buszmegállóban odajön hozzám egy ilyen szerencsétlen sorsú, én meg (elfeledve elveimet, a pillanatnyi döbbenet miatt) azt mondom: sajnálom, Uram. Amiket leírok, bejegyzek, azoknak az életben is működniük kellene. Ellentmondás lehetséges a leírtak, a kiírtak és az élet között.
Ezért mondom azt, hogy a megváltás (= a blogon leírtak által történt megkönnyebbülés) törékeny, mert elképzelhető, hogy mondjuk például egy érzelmi, szerelmi szálról elgondolkodom, biztatom magam, megkönnyebbülök, de másnap reggel ugyanúgy érezhetem magam sz_rul, bizonytalanul, esendőnek, kétségbeesettnek. A blog csak egy eszköz arra, hogy felépítsem, rendezzem gondolataimat, érzéseimet, ami fantasztikus feloldozást jelent, de ez törékeny, mert ha nem találnak a leírtak maguknak utat a mindennapokban, a kapcsolatokban, az életben, a munkában, akkor ellentmondás, nehézség van. Végső soron pedig megkérdőjeleződik a leírtak igazsága, valódisága, talán hitele. Summa summarum: minek is van akkor? Ugye érthető. Na jól belemagyaráztam mindent.:)
Erre azt mondják néhányan, hogy szépen lenyúltam a PoS névmagyarázatát, de szerintem itt inkább hatásról van szó, és nem nyúlásról. A blogon csak bejegyzek, némi terápiának is tűnhet ez, pedig nincs szükségem dokira, rendben vagyok. :) Inkább a rendezés, rendszerezés ami a blog adta lehetőség. Elég gáz volna az, ha a blogon próbálnám kitalálni, mit kellene tennem, gondolnom, eljárnom, mondjuk az egyetemi, párkapcsolati dolgaimban, aztán másnap pedig elindulok, hajrá! majd lesz valahogy! A gondolataim, érzéseim és a való élet között van kapcsolat, ahogy azokat leírom, úgy is szoktam általában eljárni (tehát mindig van a kabátzsebemben 40-50 forint vagy valamennyi annak a koldusnak). Nem mondható el az, hogy el vagyok szigetelve a külvilágtól, hogy nehezen találom meg a hangot az emberekkel, nem tudok kapcsolatot teremteni senkivel sem. Hehe. Azért aki ismer, korántsem állíthatja, hogy nem tudok megnyikkanni, megnyílni ;)
A képen pedig egy fa látható, eső után, az égből pedig halvány sugarak szállnak reá. A fa az egyént jelentheti (mondjuk a blog íróját), a sötét háttér pedig akár a folyamatot, amely esetenként nehéz, küzdelmes, hiszen gondolatokat feltárni, rendezni, leírni maga is ilyen megpróbáltató lehet. És eső után a felhők mögül átszüremlő napsugarak is az esőáztatta fának ugyanolyan feloldozást, megkönnyebbülést jelenthetnek, olyan feloldózó, örömteli lehetnek, mint a léleknek, a szellemnek egy írás közzététele.
Ennyit gondoltam bevezetőnek. Elég korrekten sikerült. Reméljük a legjobbakat a továbbiakban.
