2010. július 31., szombat

::: polaroid lány :::

Hogyan függ egymással össze Nadányi Zoltán költőnek, a szépség és a szerelem alattvalójának versei valamint a világ egyik legmodernebb zenéjét játszó Massive Attack e szerzeménye? Nem is tudom, honnan jött ez az ötlet, de a versek maguk valamint a szám témája és címe adott, szóval ezt nem kell agyonra magyarázni. Néha elraktározzuk fényképszerűen azok arcát-alakját, akikkel az életben összehoz a sors, vagy akikkel találkozunk, még ha ez utóbbi csak alig pár perc, vagy még annyi sem. Nadányi költészete nagyon tetszik, de inkább a dal volt a kiinduló pont, ahhoz válogattam e verseket, plusz dolgokat így kár is belegondolni. A lényeg szerintem úgyis az, hogy Neked mit mondanak, benned milyen érzéseket keltenek.




* * *

Nadányi Zoltán: Tavaszi pillanat

Az utcán, ma délben,
friss tavaszi szélben,
szép lány szaladt szembe,
ingválla kihajtva,
táncoló kis keble
majd kiugrott rajta.
Karcsú magas lány volt,
a tavasz rálángolt,
valakinek intett,
afelé futott.
De egy villanó tekintet
nekem is jutott.

* * *

Nadányi Zoltán: Római hölgy sóhaja

Te ifjú, aki rám néztél merően
Róma piacán, árkádok alatt:
én földre néztem és nem láttalak,
és nem kaptál egy pillantást se tőlem.

Én földre néztem, de szívembe fénylett
a két szemed. Bocsásd meg közönyöm:
ez nálunk hölgy-erény. Ó köszönöm,
szép volt! Tündöklő lovagi merénylet!

Rabnőmet, aki sarkon követett,
irigylem és kivájnám mint a holló
két csúf szemét: ő látott tégedet.

Most elmeséli: szép vagy, mint Apolló,
tekinteted, mint kardvas, leigáz,
a hajad szőke, omló és csigás.

* * *

Nadányi Zoltán: Szerelemről szó sem lehetett

Szerelemről nem volt soha szó,
szerelemről szó se lehetett.
Néztelek csak, mint a szomjazó,
hol a szádat, hol a szemedet.

Te csak mosolyogtál furcsa kis
kék sapkádban. Volt rá komoly ok:
barackvirág vagy te, csillag is,
mind a kettő mindig mosolyog.

Mindig érted mentem, hívtalak
és te mindjárt jöttél is velem.
És bujtattak egy szót a szavak,
Azt az egy szót. Azt, hogy szerelem.

De egy éjjel arcodról letűnt
a mosoly. És ekkor ott a múlt,
minden emlék, egész életünk
egyetlenegy szóra lángragyúlt.