Talán igaza van a Converge nevű zenekarnak abban, hogy nincsenek hősök.
A hős az, aki valami rendkívülit tesz talán?
Vagy önmagában a mindennapi tevékenysége az, ami oly rendkívüli?
Az egyszerű szlovák állampolgár, aki munkát csak Magyarországon kap, és rendesen csesztetik, mondván ’mit művelnek a rohadt szlovákok a szomszédságban?!’
Az egyszerű magyar állampolgár, aki csak látogatni ment rokonait oda és megkapja a ’büdös magyar’ kifejezést.
A prostituált, aki életének szerencsétlensége folytán nem lát más perspektívát, mint e foglalkozással keresi a pénzt, melyet hazavisz két szép tehetséges gyermekének.
Vagy ott az a cigány vagy az a magyar, aki valóban a létminimum alatt él méterekkel, elfogadható ruházata nélkül előítéletekkel és undorral kell küzdenie az idénymunkáért és az azért odavetett csicska pénzért, miközben (élet-)társa keddenként a kukánkból próbál valamit szerezni, valamit, amivel aznap elvegetál. És milyen örömmel fogadja a több éves lekvárt, amit - mi nem fogyasztván - ő családjával lakomaként értékel aznapi rozoga vacsoraasztalán.
A leszbikus, a homoszexuális, aki csendesen tűri el a megvetést, de nem is látja értelmét az utcán vergődni, hőbörögni, a közt felháborítani, mert vonzódását saját neméhez nem veri nagy dobra, de a lenézést így se kerülheti, gyűlölik, ki akarják irtani.
Folytathatnám, de inkább nem, elég ennyi.
Sok évvel ezelőtti volt barátnőm jut eszembe, akit nagyon szerettem és aki egyszer azt mondta a mai világra, hogy ez állandóan beteg, valami állandóan sajog neki, ha itt meggyógyul, amott már jelentkezik egy másik, vagy hasonlatos seb, betegség stb. (hát Évi, annyira igazad volt!)
Kassák verséhez egy rendkívül nyers és durva számot választottam, így természetesen egyáltalán nem szükséges megtekintened, hiszen még edzett underground személyeknek is meredek, de egyébként a klipben a 2. perc után (kb. 2:20-tól) megnyíló ég és a szálló fehér galambok király látványt nyújtanak. A költemény és a szám tökéletesen egészítik ki egymást, mindkettő intenzív, bár Kassák maga egész biztosan meglepődne. A Converge "A" társadalomkritika, és ez most a jelenlegi magyarra hatványozottan érvényes. 2010 áprilisában szerintem nem történt előrelépés.
L. Levente! Te nézd meg őket élőben! És majd beszámolsz a Converge-koncertről!
Kassák Lajos: Mesteremberek
Mi nem vagyunk tudósok, se méla, aranyszájú papok
és hősök sem vagyunk, kiket vad csainadratta kísért a csatába
s akik most ájultan hevernek a tenderek fenekén, napos hegyeken
és a ménkővert mezőkön szerte, szerte az egész világban.
A kék fimramentum alatt most bitang vérben fürdenek az órák...
De mi már távol vagyunk mindentől. Ülünk a sötét bérkaszárnyák alján:
szótlanul és teljesen, mint maga a megbonthatatlan anyag.
Tegnap még sírtunk s holnap, holnap talán a mi dolgunkat csodálja a század.
Igen! Mert a mi csúnya tömpe ujjainkból már zsendül a friss erő,
s holnap már áldomást tartunk az új falakon.
Holnap azbesztből, vasból és roppant gránitból életet dobunk a romokra
s félre az államdekorációkkal! a holdvilággal! és az orfeumokkal!
Hatalmas felhőkarcolókat építünk majd és játéknak az Eiffel-torony mását.
Bazalt talpú hidakat. A terekre új mithoszokat zengő acélból
s a döglött sínekre üvöltő, tüzes lokomotívokat lökünk,
hogy ragyogjanak és fussák be a pályát, mint az ég szédületes meteorjai.
Új színeket keverünk s a tenger alá új kábeleket húzunk
és megejtjük az érett, pártalan asszonyokat, hogy új fajtát dajkáljon a föld
s örüljenek az új költők, akik az idők új arcát éneklik előttünk:
Rómában, Párizsban, Moszkvában, Berlinben, Londonban és Budapesten.
Converge - No Heroes
A hős az, aki valami rendkívülit tesz talán?
Vagy önmagában a mindennapi tevékenysége az, ami oly rendkívüli?
Az egyszerű szlovák állampolgár, aki munkát csak Magyarországon kap, és rendesen csesztetik, mondván ’mit művelnek a rohadt szlovákok a szomszédságban?!’
Az egyszerű magyar állampolgár, aki csak látogatni ment rokonait oda és megkapja a ’büdös magyar’ kifejezést.
A prostituált, aki életének szerencsétlensége folytán nem lát más perspektívát, mint e foglalkozással keresi a pénzt, melyet hazavisz két szép tehetséges gyermekének.
Vagy ott az a cigány vagy az a magyar, aki valóban a létminimum alatt él méterekkel, elfogadható ruházata nélkül előítéletekkel és undorral kell küzdenie az idénymunkáért és az azért odavetett csicska pénzért, miközben (élet-)társa keddenként a kukánkból próbál valamit szerezni, valamit, amivel aznap elvegetál. És milyen örömmel fogadja a több éves lekvárt, amit - mi nem fogyasztván - ő családjával lakomaként értékel aznapi rozoga vacsoraasztalán.
A leszbikus, a homoszexuális, aki csendesen tűri el a megvetést, de nem is látja értelmét az utcán vergődni, hőbörögni, a közt felháborítani, mert vonzódását saját neméhez nem veri nagy dobra, de a lenézést így se kerülheti, gyűlölik, ki akarják irtani.
Folytathatnám, de inkább nem, elég ennyi.
Sok évvel ezelőtti volt barátnőm jut eszembe, akit nagyon szerettem és aki egyszer azt mondta a mai világra, hogy ez állandóan beteg, valami állandóan sajog neki, ha itt meggyógyul, amott már jelentkezik egy másik, vagy hasonlatos seb, betegség stb. (hát Évi, annyira igazad volt!)
Kassák verséhez egy rendkívül nyers és durva számot választottam, így természetesen egyáltalán nem szükséges megtekintened, hiszen még edzett underground személyeknek is meredek, de egyébként a klipben a 2. perc után (kb. 2:20-tól) megnyíló ég és a szálló fehér galambok király látványt nyújtanak. A költemény és a szám tökéletesen egészítik ki egymást, mindkettő intenzív, bár Kassák maga egész biztosan meglepődne. A Converge "A" társadalomkritika, és ez most a jelenlegi magyarra hatványozottan érvényes. 2010 áprilisában szerintem nem történt előrelépés.
L. Levente! Te nézd meg őket élőben! És majd beszámolsz a Converge-koncertről!
* * *
Kassák Lajos: Mesteremberek
Mi nem vagyunk tudósok, se méla, aranyszájú papok
és hősök sem vagyunk, kiket vad csainadratta kísért a csatába
s akik most ájultan hevernek a tenderek fenekén, napos hegyeken
és a ménkővert mezőkön szerte, szerte az egész világban.
A kék fimramentum alatt most bitang vérben fürdenek az órák...
De mi már távol vagyunk mindentől. Ülünk a sötét bérkaszárnyák alján:
szótlanul és teljesen, mint maga a megbonthatatlan anyag.
Tegnap még sírtunk s holnap, holnap talán a mi dolgunkat csodálja a század.
Igen! Mert a mi csúnya tömpe ujjainkból már zsendül a friss erő,
s holnap már áldomást tartunk az új falakon.
Holnap azbesztből, vasból és roppant gránitból életet dobunk a romokra
s félre az államdekorációkkal! a holdvilággal! és az orfeumokkal!
Hatalmas felhőkarcolókat építünk majd és játéknak az Eiffel-torony mását.
Bazalt talpú hidakat. A terekre új mithoszokat zengő acélból
s a döglött sínekre üvöltő, tüzes lokomotívokat lökünk,
hogy ragyogjanak és fussák be a pályát, mint az ég szédületes meteorjai.
Új színeket keverünk s a tenger alá új kábeleket húzunk
és megejtjük az érett, pártalan asszonyokat, hogy új fajtát dajkáljon a föld
s örüljenek az új költők, akik az idők új arcát éneklik előttünk:
Rómában, Párizsban, Moszkvában, Berlinben, Londonban és Budapesten.
* * *
Converge - No Heroes
