1956 októberében Európa keleti részén, egy kis országban, melynek népe oly sokat tűrt és szenvedett már, egy Nemzet szájából csodás erővel lelkes kiáltószó hangzott fel, amely aztán kétségbeesett sikollyá torzult, majd iszonyú csend tornyosult és nehezedett a lelkekre.
"Ápold ezt a kis csendesen, de annál biztosabban égő aranyló lángot, melyet sem rekkenő fagy, sem hó, sem metsző szél, sem hideg eső, sem otromba elnyomás, sem hazugság nem tudott elfújni és emlékét eltörölni. Nem tudta. Mert ez a pici lángocska nemcsak égett, hanem égetett is. Mélyen belénk. Egy szót. Büszkeség. Légy te is büszke!" (Ákos)
"Ápold ezt a kis csendesen, de annál biztosabban égő aranyló lángot, melyet sem rekkenő fagy, sem hó, sem metsző szél, sem hideg eső, sem otromba elnyomás, sem hazugság nem tudott elfújni és emlékét eltörölni. Nem tudta. Mert ez a pici lángocska nemcsak égett, hanem égetett is. Mélyen belénk. Egy szót. Büszkeség. Légy te is büszke!" (Ákos)
