Woman

Egy Kérés az olvasóhoz: a bejegyzést nagyon lassan olvasd végig, szóról másik szóra, mondatról másik mondatra, sorról következő sorra haladva. Lassan. Nyugodtan. Figyelmesen.

A női gondolkodás, mentalitás és lélek. Különlegesen összetett, elegáns, finom, hasonlatos ahhoz a megfaragott, lecsiszolt, majd lakkozott asztalhoz, mely karcsú, valamint sarkai szépen kerekítettek. Vajon mire gondolhatott a Teremtő, amikor megalkotta a Nőt? Most csak ez jutna eszembe elsőre, tipikusan férfiszemmel nézve ezt az Alkotást.

Aztán tovább.

Másodjára inkább az, hogy mennyi borzasztó teher szakad rájuk életük során. Nagyon sokat gondolkoztam Róluk. Rengeteget.

Engem két Nő nevelt fel, Anyám és Nővérem. Talán ezért (is) vagyok érzékenyebb feléjük.

Bejárós. Tíz éve. Nádudvarról Debrecenbe. Napi 2,5-3 óra. Hihetetlenül sok emberrel találkozom, lehetetlen csak úgy elmenni mellettük. Nem lehet nem észreveni, hogy az a sok Nő, aki bejár a munkahelyére, iskolába minden nap, milyen megtörten néz ki olykor a busz ablakán.

Egy kedves barátom azt mondta tavasszal, hogy meg se próbáld megérteni őket. Pedig ha... Mert annyi bajt, gondot, konfliktust tudnánk elkerülni, ha a figyelmet vennénk előre, s nem az érdeket. Talán elég volna első lépésként túllépni azon, hogy "Vannak". Másodikként pedig nem eszköznek tekinteni őket. De gyanítom: már induláskor botlás történik milliónyi esetben...

Viszont saját tapasztalataim szerint olykor sok esetben az érzékenységük folytán túl nagy elvárást is támasztanak a Férfiakkal szemben, mégpedig olyanokat, amelyeket bizton nem tudnak azok teljesíteni, mert vagy nincsenek felkészítve rá/rájuk vagy pedig nem tudnak róla/róluk (tudniillik mit is kell tenniük, reagálniuk bizonyos élethelyzetekben). Lehet-e megoldás, egyensúly? Talán. Talán ezek által: türelem, megértés, elfogadás, nyitottság, lassú változás, figyelembe venni a másik problémáit, személyiségét, igényeit.
Na mindegy.

A Dal Neneh Cherry-től van, '96-ból. Akkor 12 lehettem, egyik kedvencem volt, tetszett, gyerekként, nosztalgia. De ma már egészen másként tekintek rá.

Férfiszemmel.

1956

1956 októberében Európa keleti részén, egy kis országban, melynek népe oly sokat tűrt és szenvedett már, egy Nemzet szájából csodás erővel lelkes kiáltószó hangzott fel, amely aztán kétségbeesett sikollyá torzult, majd iszonyú csend tornyosult és nehezedett a lelkekre.



"Ápold ezt a kis csendesen, de annál biztosabban égő aranyló lángot, melyet sem rekkenő fagy, sem hó, sem metsző szél, sem hideg eső, sem otromba elnyomás, sem hazugság nem tudott elfújni és emlékét eltörölni. Nem tudta. Mert ez a pici lángocska nemcsak égett, hanem égetett is. Mélyen belénk. Egy szót. Büszkeség. Légy te is büszke!" (Ákos)

Ősz

(nem igazán tudok mit hozzátenni ehhez, mert vannak alkotások, amiket szavakkal nem lehet leírni, ez a Költemény és a hozzá készült Dal pont ilyen.
A súlyos-drámai Zene, a fátyolos-fáradt Hang, a megindító Vers és a hangulatos Képek együtt, közösen letaglózzák az embert.
Hihetetlen kisugárzása van.
Döbbenet.
Gyönyörű.)

* * *

JÓZSEF ATTILA : ŐSZ

Tar ágak-bogak rácsai között
kaparásznak az őszi ködök,
a vaskorláton hunyorog a dér.

Fáradtság üli a teherkocsit,
de szuszogó mozdonyról álmodik
a vakvágányon, amint hazatér.

Itt-ott kedvetlen, lompos, sárga lomb
tollászkodik és hosszan elborong.
A kövön nyirkos tapadás pezseg.

Batyuba szedte rongyait a nyár,
a pirosító kedvü oda már,
oly váratlanul, ahogy érkezett.

Ki figyelte meg, hogy, mig dolgozik,
a gyár körül az ősz ólálkodik,
hogy nyála már a téglákra csorog?

Tudtam, hogy ősz lesz s majd fűteni kell,
de nem hittem, hogy itt van, ily közel,
hogy szemembe néz s fülembe morog.

* * *

Ágnes Vanilla - József Attila : Ősz