Talán csak képekkel lehet körülírni azt a hangulatot, mellyel a makói (tehát magyar) Gire nevű együttes "Nádak, erek" c. Dala őszi késő délután, kora este illataként belengi ezt a kilenc percet. A bágyadt novemberi vidéki táj atmoszférája nagyon különleges, csak remélem, hogy a képeket nézegetve és a lentebb hallható szerzemény által a blogolvasó átérzi ezt a feelinget.
A Dal megint egy csoda, igazi unikum: ahogyan a tradicionális elemeket (pl. a népies ihletésű verset Sarkadi Judit sajátosan énekli fel) szerves, élő egésszé ötvözik a modern hangzásvilággal (elektronikus dub-ok és gitár). Csak néhány momentumot ragadnék ki a patakként, érként csordogáló zenefolyamból: az 1:27-től felcsendülő dallam után megjelenik a füstös szagú alkonyodó táj, a köd leereszkedik. 3:31-től belép metsző szélként a modern gitár. 4:14-től tempósabbá válik, erőteljes komplex őrlések hallhatók, majd 5:06-tól az idő múlásának hirtelenségét demonstrálva nagyon felgyorsul. 6:25-től pedig elvágyódó visszhangosított harmóniák lépnek be. Majd minden elhalkul, eltompul, mintha a közeledő Télnek hódolna be.
A Dal hosszúnak tűnik, de adj neki esélyt, hallgasd végig, ilyet máshol úgyse hallasz. És mert annyira egyéni, annyira előremutató, és annyira ... jó.
Igen.
Ezt hívják Művészetnek.
A Dal megint egy csoda, igazi unikum: ahogyan a tradicionális elemeket (pl. a népies ihletésű verset Sarkadi Judit sajátosan énekli fel) szerves, élő egésszé ötvözik a modern hangzásvilággal (elektronikus dub-ok és gitár). Csak néhány momentumot ragadnék ki a patakként, érként csordogáló zenefolyamból: az 1:27-től felcsendülő dallam után megjelenik a füstös szagú alkonyodó táj, a köd leereszkedik. 3:31-től belép metsző szélként a modern gitár. 4:14-től tempósabbá válik, erőteljes komplex őrlések hallhatók, majd 5:06-tól az idő múlásának hirtelenségét demonstrálva nagyon felgyorsul. 6:25-től pedig elvágyódó visszhangosított harmóniák lépnek be. Majd minden elhalkul, eltompul, mintha a közeledő Télnek hódolna be.
A Dal hosszúnak tűnik, de adj neki esélyt, hallgasd végig, ilyet máshol úgyse hallasz. És mert annyira egyéni, annyira előremutató, és annyira ... jó.
Igen.
Ezt hívják Művészetnek.
Gire - Nádak, erekParazsat csitít
Vásznat szétterít
Reggelre
Vöröset darál
Rozsdát rászitál
A csendre
Kútban kóborol
Malomban dobol
Magába'
Füst lehel, ha szól
Ködgubák alól
A tájra
Kalapján a szél
Kacagón mesél
Dörömböl
Szilvaszín eget
Aranyszõnyeget
Kigöngyöl
Azon fonnyad el
Rõzseszívekkel
Ahogy rég
De ha terád lel
Benned bújik el
Aludj még
* * *
* * *
