(Életem legsúlyosabb lelki válságát tudom magam mögött. Korábban nem gondoltam volna, hogy a Pokol ilyen mély lehet és ilyen hideg. Mivel ezt el kellett rendezni, le kellett zárni, valószínűleg írok erről, miként történt ez meg, talán hétvégén, talán később, hátha egyszer más is kerül ilyen helyzetbe. A megelőző bejegyzés (Agyarország) e nehezen felfogható krízisnek utolsó kivetülése volt; és lehet, esetleg biztos, hogy az utolsó borongós tüskés írásom. Azt hiszem, hogy most zárult le az a nehéz időszak, a változások kora, melyről a múltkoriban írtam. Ha most csak egy szót kellene írnom, akkor ez lenne: nyugalom. Most már jó. És mióta vártam már erre?)
De most más
Más
Két dolog tud megnyugvást hozni a lélek számára ezen a világon, mikor "ember az embertelenségben" állapotban előbbi próbál lenni:
a Másik és az Otthon
Mert mindkettő, a Másik léte, társasága és az Otthon is olyan mint a hívőnek a templom: megnyugvást ad, feloldoz, és nem gondolsz a gonddal, és nem bajlódsz a bajjal. (pedig azt sem tudom, mikor voltam utoljára templomban, vagy az elmúlt évtizedben mikor kulcsoltam-e imára kezeimet és fohászkodtam-e, pedig van bennem "valami")
A Dal és a Vers: akár a biztonságot adó Otthonban is lehet, mellette pedig a Másik...
Az előbbiBE (Otthon) és az utóbbiHOZ (Másik) menekülsz. Az Otthon pedig bármi lehet, kollégium, albérlet, bármi. S a Másik ... aki miatt olyan erősen ver a szíved és izzad tenyered, vagy aki pedig csitít és nyugtat, aki erős pillért ad leomló mennyezeted számára
A most következő két Mű ezt, ezeket sugallja.
És így van: minél távolabb a társadalomtól, a politikától, a világtól
Be kell csukni az ablakot, és ennyi
talán
tényleg milyen egyszerű volna így
... tényleg
Így a Vers olvasása közben hallgathatod e Dalt
Talán Rád is, blogolvasó olyan nyugtató hatással lesz ez a pár perc, mint rám ma este volt.
Olvasás és hallgatás közben csak egy dolog keringjen éltető vérként gondolatrendszeredben, világodban, agyadban, lelkedben: becsüld és örülj a Másiknak, aki megadatott Neked
tedd ezt meg, legalább a Másikért.
Ha a közeledben van, nézz Rá, csak vess egy pillantást, vagy ha nincs, akkor gondolj Rá. És így fogadd a következőket.
Örülj. Neki. A Másiknak.
Mint Radnóti tette.
(három kép Radnótiról és hitveséről, Fanniról)
Radnóti Miklós : Tétova óda
Mióta készülök, hogy elmondjam neked
szerelmem rejtett csillagrendszerét;
egy képben csak talán, s csupán a lényeget.
De nyüzsgő s áradó vagy bennem, mint a lét,
és néha meg olyan, oly biztos és örök,
mint kőben a megkövesült csigaház.
A holdtól cirmos éj mozdul fejem fölött
s zizzenve röppenő kis álmokat vadász.
S még mindig nem tudom elmondani neked,
mit is jelent az nékem, hogyha dolgozom,
óvó tekinteted érzem kezem felett.
Hasonlat mit sem ér. Felötlik s eldobom.
És holnap az egészet újra kezdem,
mert annyit érek én, amennyit ér a szó
versemben s mert ez addig izgat engem,
míg csont marad belőlem s néhány hajcsomó.
Fáradt vagy s én is érzem, hosszú volt a nap, -
mit mondjak még? a tárgyak összenéznek
s téged dicsérnek, zeng egy fél cukordarab
az asztalon és csöppje hull a méznek
s mint színarany golyó ragyog a teritőn,
s magától csendül egy üres vizespohár.
Boldog, mert véled él. S talán lesz még időm,
hogy elmondjam milyen, mikor jöttödre vár.
Az álom hullongó sötétje meg-megérint,
elszáll, majd visszatér a homlokodra,
álmos szemed búcsúzva még felémint,
hajad kibomlik, szétterül lobogva,
s elalszol. Pillád hosszú árnya lebben.
Kezed párnámra hull, elalvó nyírfaág,
de benned alszom én is, nem vagyok más világ.
S idáig hallom én, hogy változik a sok
rejtelmes, vékony, bölcs vonal hűs tenyeredben.
A Perfect Circle : The Noose
(Ugye milyen felemelő volt?)
